Sportolók

Michael Schumacher (Hürth-Hermülheim, Németország, 1969. január 3. – ) német autóversenyző, hétszeres Formula–1-es világbajnok, a sportág eddigi legeredményesebb pilótája. Ő volt a Formula–1 első német világbajnoka, nagy szerepet játszott a sportág németországi népszerűsítésében. Egy 2006-ban, az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) által végzett felmérésen a szurkolók a Formula–1 legnépszerűbb versenyzőjének választották.

Két, a Benetton csapattal nyert világbajnokság után, 1996-ban a Ferrarihoz szerződött, ahol 2000 és 2004 között sorozatban öt világbajnoki címet szerzett. Számos rekordot tart, ő nyerte a legtöbb világbajnoki címet, a legtöbb versenyt, ő érte el a legtöbb pole-pozíciót és versenyben futott leggyorsabb kört, élen áll az összes szerzett pontok és a legtöbb, egy szezonban aratott győzelmek rangsorában. A sportágban egyedülálló módon, a 2002-es évad minden versenyén dobogóra állhatott. A vezetési stílusa gyakran váltott ki vitákat. Kétszer volt részese a világbajnoki címet eldöntő ütközésnek, melyek közül az 1997-es, Jacques Villeneuvevel történt karambol után kizárták az az évi világbajnokságból

A versenypályán kívül az UNESCO nagykövete, számos humanitárius kezdeményezés résztvevője, szószólója a versenyzők biztonságának. Öccse, Ralf Schumacher szintén Formula–1-es pilóta, 2007-ig a Toyota csapatnál versenyzett, majd pedig a DTM-be szerződött. Michael 2006-ban visszavonult, majd a 2010-es szezontól visszatért a Formula–1-be, a Ross Brawn vezette Mercedes GP-hez.

Diego Armando Maradona (Lanús, Buenos Aires tartomány, 1960. október 30.) világbajnok argentin labdarúgó, edző. Tizenöt éves korától profi labdarúgó, az argentin labdarúgó-válogatottnak volt a tagja. 1977-ben 16 évesen mutatkozott be a válogatottban egy Magyarország elleni barátságos mérkőzésen. A góljaival jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságot az argentin labdarúgó-válogatott nyerte meg. 2000-ben a FIFA szavazásán elnyerte az évszázad labdarúgója címet,^[1] egy internetes szavazáson pedig az internetezők minden idők valaha élt legnagyobb focistájának választották.

Maradona a Buenos Aires melletti Lanús városában született, és az argentin főváros központjától délre fekvő Villa Fiorito nevű szegénynegyedben nőtt fel. A szülei Corrientes tartományból származtak. Családjában három nővére után ő volt az első fiúgyermek, később két öccse született, Hugo és Eduardo, utóbbiak szintén profi labdarúgók voltak.

Már 10 éves korában megmutatkozott rendkívüli tehetsége, ekkoriban egy kis helyi egyesületben, az Estrella Rojaban játszott. Hamarosan az Argentinos Juniors korosztályos csapatába (Cebollitas) került, 12 évesen a felnőtt élvonalbeli mérkőzések szüneteiben sokakat szórakoztatott trükkjeivel.

Pályafutása

Klubcsapatokban

Maradona 1976-ban, tíz nappal a 16. születésnapja előtt mutatkozott be első felnőtt klubjában, az Argentinos Juniorsban, a Talleres de Córdoba ellen, ekkor még a 16-os számú mezt viselte. Hamarosan megszerezte első élvonalbeli gólját is, a San Lorenzo de Mar del Plata nevű csapat ellen. Öt szezonon keresztül szolgálta a piros-fehéreket, 167 mérkőzésen 115 gólt szerezve. Utolsó két évében gólkirály lett, így nem okozott meglepetést, hogy a kontinens egyik legnagyobb csapata, a Boca Juniors leigazolta. A sárga-kékek színeiben már rögtön az első mérkőzésén duplázni tudott, majd az 1981-es argentin bajnoki címet is elnyerte új klubjával, és sorozatban harmadszor is gólkirály lett.

Maradonára ekkor már Európában is felfigyeltek, világrekordot jelentő 5 millió fontos összegért igazolt az FC Barcelona együtteséhez, melyet két szezonon át erősített, begyűjtve egy Spanyol kupát, a Ligakupát és a Spanyol szuperkupát is. Mindezek ellenére nem sikerült igazán beilleszkednie a katalán csapathoz, az Athletic Bilbao egyik játékosa, Andoni Goikoetxea súlyos sérülést okozott neki, néhány hónappal később később a baszk csapat ellen a pályán kitört tömegverekedés aktív résztvevője volt.

A korábbi rekordját megdöntve 1984 nyarán 6,9 millió fontért vásárolta meg az SSC Napoli, ahol már megtalálta a helyét. A csapat története eddigi két Serie A-elsőségét is nagyrészt Maradonának köszönheti, de egy kupa-, és egy szuperkupa-győzelem mellett nagy szenzációt keltett, mikor az UEFA-kupa serlegét is sikerült elnyernie az itáliai csapattal. Hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte.

Maradona doppingvétség miatti eltiltása után egy évig a Sevilla FC-t erősítette, majd 1993-ban visszatért Argentínába, hét meccs erejéig a Newell´s Old Boys csapatához. Egy év kihagyás után 1995-ben még visszatért a Boca Juniorshoz, az utolsó három szezonja alatt csak 30 mérkőzésen lépett pályára, és mindössze 7 gólt szerzett. Utolsó mérkőzésére 1997 október 25-én került sor, a Boca az ősi rivális River Plate ellen győzött idegenben 2:1-re, Maradona öt nappal később bejelentette visszavonulását.

Az argentin válogatottba

Diego Maradona 1977. február 27-én mutatkozott be a válogatottban, Magyarország ellen. Mivel Cesar Menotti, az akkori szövetségi kapitány még túl fiatalnak tartotta, így Argentína nélküle nyerte meg a hazai rendezésű 1978-as világbajnokságot. 1979-ben Skócia ellen megszerezte első válogatottbeli gólját, majd még ugyanebben az évben az ifjúsági világbajnokságot is megnyerte, hat góllal segítve hazája csapatát. Az igazi áttörést azonban az 1986-os labdarúgó-világbajnokság jelentette a számára. Argentína megszerezte második világbajnoki címét, ebből a torna aranylabdásának választott Maradona remek játékával oroszlánrészt vállalt. Öt gólja közül a két leghíresebbet Anglia ellen szerezte. Először kézzel juttatta a hálóba a labdát („Isten keze”), majd az évszázad góljának megválasztott találatával, mely során végigcselezte magát szinte az egész pályán, bejuttatta Argentínát az elődöntőbe, ahol szintén duplázni tudott, majd a fináléban is győzelemre vezette az Albicelestét.

Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon ugyan kevésbé meggyőző játékkal (például vereség Kameruntól) szintén sikerült a döntőbe vezetnie a válogatottat, de az NSZK visszavágott a négy évvel azelőtti vereségért, és egy tizenegyesgóllal legyőzte Maradonáékat. 1991-ben egy doppingtesztje pozitív lett, így 15 hónapra eltiltották a labdarúgástól, csak 1993 októberében tért vissza a válogatottba. Az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon a második csoportmeccse után tiltott anyagot, ephedrint találtak a szervezetében, így már több mérkőzésen nem vehetett részt.

A felnőtt válogatottban 91 mérkőzésén összesen 34 gólt szerzett.

Edzőként

Először a Deportivo Textil Mandiyúnál, később a Recing Avellanedánál volt vezetőedző a 90-es évek közepén, de mindkét megbízatása kudarccal végződött. 2008-tól hivatalosan is az argentin labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett. Sokan bírálták válogatási elvei miatt, de végül sikerült kivezetnie csapatát a 2010-es világbajnokságra, ahol az argentinok csoportelsőként jutottak tovább, s végül a negyeddöntőben estek ki.

Magánélete

Maradona feleségével Claudia Villafañéval 1989-től 2004-ig volt együtt. Házasságából két lánya született, közülük a fiatalabb Sergio Agüero jegyese, 2009-ben született meg közös gyermekük, Diego első unokája. Maradonának ezen kívül Olaszországban él egy házasságon kívüli gyermeke is, Diego Sinagra, aki szintén profi labdarúgó.

A világ egyik legjobb labdarúgója volt az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején – ugyanakkor a sportág egyik legellentmondásosabb egyénisége a mai napig. Többször fajult tettlegességig a vitája az újságírókkal, Barcelonában kokainfüggő lett, ami később az 1991-es eltiltáshoz is vezetett. A droghasználat egyre jobban elhatalmasodott rajta, de saját bevallása szerint 2005 óta nem élt kábítószerrel.Hosszabb ideig súlyproblémákkal küszködött.

Maradona erősen rokonszenvez a baloldali politikusokkal, Fidel Castro és Hugo Chávez mellett Che Guevarának is nagy tisztelője. Többször élesen bírálta az Egyesült Államokat, főleg George W. Bush elnöksége idején.

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro, ismertebb nevén Cristiano Ronaldo (Funchal, 1985. február 5. – ) ^[1] portugál labdarúgó, szélső, 2010-ben a Real Madrid játékosa, valamint a portugál válogatott csapatkapitánya. A Real Madrid 2009 nyarán 80 millió fontért (94 millió euró) szerződtette, így ekkor a világ legdrágább játékosának számított.

Gyerekként első csapata az Andorinha volt. Ezt követően a CD Nacional játékosa lett, majd az itt elért sikerek után a Sporting CP junior csapatába került.

Első felnőtt csapata is a Sporting volt, ahol a nagycsapatba 2001-ben került fel. Itt mindössze egy szezont töltött, ezután leigazolta a Manchester United, mintegy 12 millió fontért. A „vörös ördögöknél” egészen 2009-ig játszott. Az itt töltött hat év alatt háromszoros bajnok, egyszeres kupa- és kétszeres ligakupa-győztes lett. Ezen kívül megnyerte a Bajnokok Ligáját, az angol szuperkupát és a FIFA-klubvilágbajnokságot is, továbbá a csapat játékosaként Aranylabdás is lett, ezzel ezt a címet 40 év után nyerte meg ismét Manchester-játékos. A 2007–08-as szezonban klubrekordnak számító, 42 gólt szerzett az idény során, ezzel megdöntötte George Best 33 gólos rekordját, ami 40 éve állt fenn.^[5] Ronaldo ugyanebben az évben az európai aranycipőt is megszerezte, nyolc ponttal előzte meg Dani Güizát.

2009 nyarán a Real Madridhoz szerződött rekordnak számító 94 millió euróért. A bajnokság történetének legeredményesebb játékosa egy szezont figyelembe véve. A 2010-11-es szezonban 40 gólt szerzett, megdöntve Telmo Zarra és Hugo Sánchez 38 gólos rekordját. Ő szerezte a Real történetének legtöbb gólját (51) is egy idényen belül. A korábbi rekordot Puskás Ferenc tartotta 49-cel.

A válogatottban 2003 óta szerepel, 2010-ben a csapatkapitányi posztot tölti be. A nemzeti csapatban eddig 65 mérkőzésen játszott, ezeken 22 gólt szerzett. Legjobb eredménye egy Európa-bajnoki ezüstérem 2004-ből, továbbá 2006-ban negyedik helyen végzett a csapattal a világbajnokságon.

Gyermekkora

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 1985. február 5-én született Funchal városában, Maria Dolores dos Santos Aveiro és José Dinis Aveiro legkisebb gyermekeként. Egy bátyja van, akit Hugo-nak hívnak, valamint két nővére, Elma és Liliana Cátia.^[1] A Ronaldo nevet édesanyja a néhai amerikai elnök, Ronald Reagan után adta fiának, ugyanis ő volt a kedvenc színésze, míg a Cristiano-t nővérétől kapta.

Pályafutása

Kezdetek

Ronaldo első csapata a CF Andorinha volt, ahová nyolcéves korában került. Itt édesapja afféle mindenesként dolgozott. 1995-ben a CD Nacional csapatához szerződött. Miután itt több címet is nyert, háromnapos próbajátékon vehetett részt a nagynevű Sporting CP csapatánál. Itt meggyőzte a klub vezetőit, és a nyilvánosság számára pontosan nem ismert összegért szerződtették őt.^[8]

Sporting

Ronaldo tehát csatlakozott a Sporting utánpótláscsapatához, amely az Olcochete nevű edzőkomplexumban tréningezett. 2010-ig ő az egyetlen portugál labdarúgó, aki egy éven belül az U16-os, az U17-es, az U18-as, a B- és az első csapatban is játszott mérkőzést.^[9] Bemutatkozó mérkőzésén két gólt szerzett a Moreirense FC ellen. Eközben játszhatott az U17-es válogatottban is.

15 éves korában szívritmuszavart állapítottak meg nála, ezért egy ideig úgy tűnt, fel kell hagynia a labdarúgással. A Sporting csapata mindenben támogatta a családot. Kényes lézerműtétre került sor, amely megoldotta a problémát, és így végül nem kellett abbahagynia a játékot.^[10]

Első komolyabb megkeresése a Liverpooltól érkezett, 2003-ban.

^[11]

Később azonban, egy Manchester United elleni edzőmérkőzésen olyan jó benyomást tett a csapatra, hogy a játékosok a hazafelé tartó repülőn meggyőzték az edzőt, Sir Alex Fergusont, hogy szerződtesse őt.

Lionel Andrés Messi (Rosario, 1987. június 24.) argentin labdarúgó, aki jelenleg a spanyol FC Barcelona és az argentin válogatott játékosa. Messi generációjának egyik kiemelkedő játékosa,^[3][4][5] aki fiatalon lehetett az Aranylabda- és FIFA az év játékosa szavazás jelöltje, 22 éves korára pedig mindkét díjat elnyerte. Rendelkezik spanyol állampolgársággal, ezért európai játékosnak is számít.^[6][7][8][9] A legtöbben egyenesen a világ legjobb labdarúgójának tartják a csatárként vagy középpályásként alkalmazott játékost.^[6] Játékstílusa és képességei alapján sokszor hasonlítják Diego Maradonához, a legendás argentin játékoshoz, aki maga is utódjának nevezte Messit.^[10][11]

Messi fiatalon kezdett futballozni, a benne rejlő lehetőséget pedig korán felismerte az FC Barcelona. 2000-ben hagyta el szülővárosa csapatát, a Newell’s Old Boys-t, és Európába költözött családjával, miután a Barcelona felajánlotta, hogy finanszírozza növekedési hormon hiányának kezelését. 2004-05-ös bemutatkozó szezonjában ő lett a spanyol bajnokság történetének legfiatalabb játékosa és gólszerzője. Ebben a szezonban spanyol bajnok, egy évvel később bajnok és Bajnokok Ligája-győztes lett. A 2006-07-es szezon jelentette számára a nagy áttörést: állandó kezdő lett Barcelonában, mesterhármast szerzett a Real Madrid ellen, és 14 góllal végzett a bajnokságban. Eddigi legsikeresebb szezonja a 2008-09-es volt, amelyben 38 góljával fontos szerepet játszott a Barcelona triplázásában. A 2009-10-es évadban szerzett 47 góljával ő is beállította az addig Ronaldo által tartott FC Barcelona klubrekordot.

Messi hat góllal gólkirályi címet nyert a 2005-ös ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon, ahol két döntőbeli góljával segítette Argentínát világbajnoki címhez. Röviddel ezután állandó tagja lett a felnőtt válogatottnak. 2006-ban minden idők legfiatalabb argentin világbajnoki résztvevője lett, majd 2007-ben ezüstérmet szerzett a Copa Americán. 2008-ban Pekingben olimpiai aranyérmet nyert az argentin labdarúgó-válogatottal.

Kimi Matias Räikkönen – (kiejtése ['kimi 'matias 'ræikkønen] – lásd fonetikai ábécé magyarosan: [kimi matiasz reikkönën]) (Espoo, 1979. október 17. – ) finn autóversenyző, Formula 1-es világbajnok (2007). Formula–1-es pályafutását 2001-ben egy Sauberrel kezdte, ideiglenes szuperlicensszel. Már első versenyén pontot szerzett, a következő évben a McLaren versenyzője lett. Mielőtt 2007-ben a Ferrarihoz csatlakozott volna, kétszer is a (2003-ban Schumacher és 2005-ben Alonso mögött) második helyen végzett a világbajnokságban. 2007-ben 51 millió dollárral a legjobban fizetett versenyző volt, Michael Schumacher visszavonulását követően. Első ferraris évében megszerezte az egyéni világbajnoki címet, 2008-ban a harmadik lett. 2009-ben csapata visszaesett a középmezőnybe, egyetlen alkalommal nyert futamot. 2010-re helyére Fernando Alonso érkezik, így az évadot kihagyja a finn. Legismertebb beceneve az Iceman, azaz Jégember, amely nyugodt természetére és északi származására utal. A felirat bukósisakján, illetve bal alkarjára tetoválva is látható. Ő az egyetlen olyan Formula–1-es pilóta, aki keresztnevén is ismertté vált, Kimi név még hazájában is ritka. Neve egyébként Északi (Kimi) Rénszarvasvadászt (Räikkönen) jelent.2009-ben a második legtöbbet kereső sportoló volt Tiger Woods után. 2010-től a Citroën rally csapatánál versenyzett.^[1] 2011-től a NASCAR-ban folytatja pályafutását.

Anna Szergejevna Kurnyikova (oroszul Анна Сергеевна Курникова; Moszkva, 1981. június 7. – ) orosz hivatásos teniszezőnő, 2003-ban visszavonult hát- és gerincsérülései miatt.

Pályafutása legjobb eredményeit párosban érte el: 16 WTA-tornát nyert meg, ebből kettő Grand Slam (Martina Hingisszel párban), és világelső is volt 1999-ben. Egyéniben nem nyert tornát, négy döntőbe jutott be, a legjobb világranglista-helyezése a 8. volt. 1997-ben wimbledoni debütálásakor bejutott az elődöntőbe, ez élete legjobb egyéni Grand-Slam eredménye.

Se apja (Szergej, tanár a moszkvai sportegyetemen), se anyja (Alla, közgazdász), nem terelte Annát tudatosan a profi teniszjátékosi karrier felé – leginkább csak azért járatták edzésekre, hogy az egészsége megerősödjön. Anna tenisztehetsége ötéves korában nyilvánult meg először, amikor elkezdett játszani a heti gyerek-sportprogramban. Annak ellenére, hogy szülei nem voltak különösebben tehetősek, rövidesen már olyan sportklubokban kezdhetett komolyabban gyakorolni, mint a Szokolnyiki Park és a Spartak Club.

Első teniszedzője (még Moszkvában) Larissza Preobrazsenszkaja volt, 1985-től 1989-ig – Anna pedig már iskoláskorában is végig edzett és gyakorolt. 1992-ben (11 évesen) édesanyjával együtt Floridába, Bradentonba költözött, és a Nick Bolletieri´s Tennis Academy-n folytatta tanulmányait. Nagy könnyebbséget jelentett számára az, hogy – Moszkvával ellentétben – itt már nem kellett állandóan ingáznia a teniszpályák és az iskola között.

13 évesen bejutott az Orange Bowl döntőjébe, amit ha megnyert volna, úgy ő lett volna a bajnokság legfiatalabb győztese. Az Orange Bowl 18. kupáját azonban már ténylegesen elhódította 1995-ben – akárcsak a 18. Európai Bajnokságot és az olasz Open juniort is. Wimbledonban junior középdöntős, a francia Open junior kupában pedig negyeddöntős lett 1995-ben. Ez évben lépett elő professzionális teniszjátékossá is. 14 éves korában megnyerte a Fed Cup versenyt, ahol így már valóban felállíthatta győzelmével a fiatalsági rekordot. Karrierje innentől egyenesen ívelt felfelé.

Érdekességek

• Hosszú utat járt be azóta, hogy szüleinek nem volt elég pénze megvenni első teniszütőjét: 1999-ben már 11 millió USD-t keresett.
• 1998-ban a világ 50 legszebb embere közé választotta a People Magazine (címlaplányként), 2000 júniusában pedig a Sports Illustrated címlapjára is felkerült.
• Bár számos pletyka kering a Pavel Burével és Szergej Fjodorovval folytatott állítólagos románcairól, Anna állítja, hogy élete első számú szerelme mindig is az volt, ami híressé tette: a tenisz.
• Már évek óta – igaz, kisebb nagyobb mosolyszünetekkel – a spanyol énekessel, Enrique Iglesiassal boldog. Akivel az egyik videoklipje, az Escape forgatásán ismerkedett meg.
• 2000-ben a #66 lett a Maxim magazin a világ 100 legszexisebb nője listán